GITÁR – ZONGORA – ÉNEK

Két első gyerekkori emlékem van a zenéről. Az első az izgalom, amint egy nyakamba vett, spárgára erősített teniszütő húrjait vakargatom gitár gyanánt, a teniszütő nyelére hungarocellből faragott mikrofonforma van szigetelőszalagozva. Így beöltözve és mindehhez hozzáénekelve gyakran teljesítettem a családtagok, szomszédok zenei kéréseit nagy boldogan. A második emlék a megrendültségé, ahogy a lemezjátszó körbeforgó korongja fölött sercegő tűre bámuló szüleim meghatódott arcát nézem Puccini Bohéméletének záróhangjai közben, és érzem itt valami fontos történik.

A mai napig rabul ejt annak a lehetősége, hogy a hangokkal kifejezhetjük az érzésünket, van hogy olyan érzést amiről előtte mi magunk sem tudtunk. Az emberi hang, és avatott kézben a hangszerek tudnak valamit varázslatosat. Különböző stílusú zenekarokban működöm közre, a sokféleség engem inspirál. Éppúgy szeretem a jazzes, bossanova-s megszólalást, mint a pop, rock vagy épp funky hangzást. A könnyűzenébe szívesen csempészek finom, komolyzenei megoldásokat is.